A Pallai Produkciónak köszönhetően olyan zenekarok látogattak a Bujtosi Szabadidő Csarnokba, akik a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan bulit adtak a megboldogult Sóstói Ifjúsági Parkban, felejthetetlen élményt nyújtva az akkori ifjúságnak. Valószínűleg a kedves emlékek felidézése miatt is, szép számban gyülekeztek a nézőtéren (illetve a küzdőtéren) a középkorosztály képviselői... Az estét azonban nem egy „régi” banda fellépése nyitotta, hanem a hat éves múltra visszatekintő Radar zenekaré, méghozzá Rudán Joe társaságában. Aki ismeri a kisvárdai együttes munkásságát, tudhatja, hogy Joe nem egy véletlen találkozás alkalmával került egy színpadra Maku csapatával, a kötelék ennél szorosabb. A barátság mellett fontos tényező, hogy a Mobilmánia énekese is közreműködik a Radar bemutatkozó lemezén. A tizenkét dalt tartalmazó programban két olyan nótát is hallhattunk, ami még nem szerepel az albumon, tehát vadonatúj szerzeményekről van szó. Örömmel tapasztaltam, hogy a Radar koncertje alatt, a közönség nem a büfében múlatta az időt, hanem a színpad előtt figyelte, vagy éppen tombolta végig.Kezdésnek remek kis bulinak voltunk részesei, egyetlen negatívumként talán azt lehet felhozni, hogy nem egy Radar dallal fejeződött be a fellépés, például a Harc címet viselő nótát el tudtam volna viselni záróakkordként. Joe és Maku barátsága már évtizedes, nagyon érdekes session volt a sok Pokolgép klasszikussal. Igazi unikum program. A Radar zenekar programja: Száguldás; Nem tudod; Istentelen; Új hajnal; Utolsó esély; A harang értem szól; Aki másképp él; A jel; Háború gyermeke; Mindhalálig Rock and Roll; Black Night; Smoke On The Water

A Lord fellépése előtt, boroskóla beszerzése céljából próbáltam eljutni a büfébe, de meglátva a kilométeres sort, letettem a dologról. Jó lett volna, ha ezen az estén nemcsak egy büfé áll rendelkezésre. Az átszerelés és a gyors hangolás után kezdetét vette a 14 dalt magába foglaló program, méghozzá két billentyűssel a színpadon. Gidófalvy Attila mellett ott volt Török József is, aki még az őskorban játszott a Lordban. Újabb érdekes felállás.Nagyon szimpatikus volt, hogy miközben a szervező már rángatta volna le a zenekart, Pohl Misi csak intett, hogy jólvan és még két ráadásdalt játszottak. Rég jártak Nyíregyházán, a Lord kiszolgálja a közönségét. Tisztességes koncert volt, a közönség hálás is volt közben. A Lord zenekar programja: Nem kell; Miért jó, ami nem jó; Itthon vagy otthon; Álmodom; Az utca kövén; Egyedül; Képzeld el! (az első dal az ú lemezről a programban); Neked soha nem elég; Játszom, míg élek; Ördög és angyal; Virágdal; Vándor; Kifutok a világból (a ráadás első dala); Szállj szabadon. A Lord fellépésének vége, a büfénél végeláthatatlan sor, így maradt a beszélgetés az ismerősökkel. A téma természetesen az Edda. Jómagam is félelemmel vártam az Edda Műveket, mert a két utolsó alakalommal nagyot csalódtam Pataky Attilában. Két éve a Pannónia Fesztiválon sikerült végigkáromkodnia a koncertet, később egy dombrádi koncerten kezdett el népdalokat énekelni a Kölyköd voltam közben. Mindenesetre kedvelem Pataky hangját, csak el ne bohóckodja a koncertet. A buli eleje kellemes csalódás volt, főleg a bakancsos korszakból való dalok blokkja tetszett. Hát hiába, biztos nagyon unják már, de a közönség – ha tetszik, ha nem – ezért megy koncertre. Ennek megfelelően a koncert végén az „újabb” daloknál annyira már nem jött lázba a publikum. Persze voltak olyan komolyabb rajongók, akik viszont pont ezeknek a daloknak örültek. A koncert után ismét beszélgettem különböző emberekkel az Edda fellépéséről. A sárga-fekete Edda pólóban feszítő emberek dicsérték a bulit, mások pedig azon a véleményen voltak, hogy kár volt meghívni őket. Szó-szó, az Edda, vagy pontosabban Pataky Attila, rendesen megosztja a közönséget. Sokan tudomásul veszik, hogy a bakancsos időszaknak már lassan két évtizede vége, sőt sokan vannak, akik az újabb dalokat is kedvelik, de nem tudják elfogadni népdal énekesi kicsapongását az egykori bálványnak. Azért azt meg kell hagyni, Pataky csinálhat akármilyen kilengéseket, a közönsége nem apad, sőt újratermelődik.Edda fellépése után sokan elmennek, de szerencsére tévedtem, és a nap utolsó fellépőjének sem kellett üres nézőtér előtt játszania. Paksi Endréék bulija előtt afférom támadt egy fanatikussal, akinek nem tetszett az a felvetésem, hogy miért kell minden évben új Ossian albumot kiadni, ha egyszer nem igazán tudnak megújulni, és a dalok egykaptafa ugyanolyanok. A koncertprogram nagy része még mindig a Maróthy féle érából való, és ha új dalok bekerülnek is a repertoárba, hamar el is tűnnek onnan. Ez általános jelenség, mint ahogy az Eddánál is a régi nagy klasszikusokat követelik. Maga a koncert egyébként jó hangulatban telt, köszönhetően annak is, hogy az Ossian is régen járt már a szabolcsi megyeszékhelyen, és a rajongók is ki voltak már éhezve egy acélszíveket megmozgató bulira.