Kun Péter emlékére

Stark Ferenc: Antunovits Ildikó: Örökre velünk maradsz! (Érd, magán kiadás, 1995) című könyvének ismertetése

Az alábbi magánkiadvány méltó emléket állít egy, szerintem méltatlanul elfelejtett fiatal zenész számára.

Úgy gondolom és tudomásom szerint is nagyon kevés a róla megmaradt dokumentum, de emlékek és képek viszont annál több. Kun Péter „ Kunos” az EDDA Művek szólógitárosa volt 1991-től halála napjáig 1993.július 10-ig. Mint középiskolás lázadó kamasz imádtam az EDDA zenéjét és akkoriban Péter valami eszményi példakép volt számunkra. Nagyon sok emlékem van erről az időszakról, amikor rengeteget hallgattuk az Eddát. Péter példakép volt számunkra, hiszen mindössze 22 évesen már egy olyan zenekarban zenélhetett, amely nagyon népszerű volt a fiatalok körében. Elérte, amit szeretett volna, amire egész életében tudatosan készült. Számomra és mindannyiunk számára ez volt ebben az egész dologban és az Ő alakjában, személyiségében a legnagyszerűbb dolog.

Utolsó koncertjét Tolcsván lakóhelyemtől 20 km-re egy hegyaljai faluban játszotta. Emlékszem, már egész kora délután megérkeztünk a koncert helyszínére, hogy a közelükben tudjunk lenni és minél több képet készíthessünk. Ekkor készült el vele egy baráti fotó, amiről akkor még nem tudtam, hogy az első és egyben az utolsó is lesz. A koncert után hat nappal közúti motorbalesetben életét vesztette Agárdon az EDDÁSOK III. ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJÁN. Nagyon sok dolog és emlék valamint érzések kavarognak bennem, ha erről az emberről beszélünk. Ezért is tartottam jó témának feldolgozni ezt a könyvet, amely egy általam ismeretlen szerző magánkiadása. A szerző életéről semmit nem is tudni, pedig utána kerestem.

Kun Péter az EDDA szólógitárosa élt mindössze 25 évet. Ez a könyv tartalmazza rövid életének fontos állomásait. Barátai, kollégái emlékeznek vissza rá, ezzel is adózva emlékének.

“Viasszal zárták le két szemed,
Megsirattak a rockerek,
Gyertyák égtek a kezekben,
Ott voltak mind akik szerettek.

Képek őrzik az arcodat,
Lemezbe zárták a hangodat.
A rocknak adtad a szívedet,
Feláldoztad érte az életed.

Állni fog a fémzene temploma.
Egy kő leszel benne, nem felejtünk soha.”

Pokolgép: Bon Scott emlékére

A könyv borítója színes, a belső oldalak még a képek és illusztrációk is fekete-fehérek. Az első néhány oldalon a temetéssel, a búcsúztatással kapcsolatos újságcikkek, idézetek és beszédek olvashatók. A szerző a továbbiakban Péter életének kezdetével, gyermekéveivel, tanulásával és zenei pályafutásának szárnybontogatásával foglalkozik. A könyvben a baloldalon mindig kép vagy illusztráció található, a jobb oldalon pedig szöveges részek találhatók.

A könyv további részében barátok, zenésztársak volt tanárok, kollégák visszaemlékezései olvashatóak. Nyilatkozik többek között Pataky Attila – énekes, Kicska László – basszusgitáros, Tobola Csaba – dobos, Szekeres Tamás – gitáros és még hosszasan sorolhatnám. A továbbiakban rajongók levelei és versei olvashatóak.

Kicsinyke, mégis szerintem méltó emléket állít ez a kiadvány ennek a hallatlanul tehetséges, nagyon fiatalon elhunyt zenésznek. De a világhálót kutatva régebben ráakadtam egy oldalra, amely róla szól. Egy dunaújvárosi srác készíti az oldalt, akivel azóta jóbarátok lettünk. Küldtem neki pár képet, így én is szerepelhetek az oldalon azzal a bizonyos „baráti” képemmel.Valamint ebben a kiadványban is van egy kép, amelyet én magam készítettem azon a bizonyos tolcsvai koncerten. Édesapám kórházban feküdt Budapesten és az egyik nővérke a Petiék szomszédja volt Battán. Volt olyan kedves és vitt pár képet a szüleinek, melyeket én készítettem, hát így került be ez a kép a könyvbe.

Az oldal címe: www.9386.atw.hu

A baleset helyszíne

KUN PÉTER

1967-1993