80-ban bevonultattak katonának. Mi igaz abból a pletykából, hogy leginkább annak volt ez köszönhető, mert egy ügynök jelentett egy nem éppen a rendszert támogató Pataky-beszélgetésről, és a hatalom így próbálta meg csendre inteni őt, megpróbálva kvázi ellehetetleníteni a zenekar normális működését?

Erről nem tudok. Amit én tudok, hogy voltak emberkék, akik azt mondták, hogy nyugodtan menjek be a miskolci sportcsarnokban történő sorozásra, viselkedjek normálisan, mint a többiek, de legyek nyugodt, amikor eljön a pillanat, akkor engem ki fognak kapni, úgyhogy nekem nem kell végigcsinálni ezt az egész katonásdit...

Az volt a rossz az egészben, hogy éppen abban az időtájban történt az, hogy végre kijött az első lemez. Kínkeserves időszak előzte ezt meg. Nem tudom, hogy aranylemez lett-e már, vagy még nem, 3 hónap után lett aranylemez a régi szisztéma szerint. Akkor 100.000 eladott példány volt az aranylemez. 250.000 a platina, s 1 millió a gyémánt lemez.

Csak azt tudom, hogy nagyon mélyen érintett volna, hogyha éppen elkapnak engem. Aztán jött az orvosi vizsga rész. Ott álltunk, egész vagy félmeztelen, vagy alsógatyában, kérdezte valaki a végén, hogy ki a Barta Alfonz. Jelentkeztem, hogy én és elkezdett ott beszélni valamit az orvossal. És az orvos mondta, hogy nem, nem lehet, be kell vonulnia. Még egy kérdés, hogy így, meg úgy, meg amúgy, hogy a felesége veszélyeztetett terhes. Nem, be kell vonulnia. És akkor ezen a ponton elszakadt a húr nálam. Elindultak a többiek már kifelé, a busz felé, egyszerűen nem bírtam visszafogni, egy eszméletlen típusú görcsös sírás tört rám, el nem akart múlni ez a sírás. Mindenki tudta, hogy miért reagálok így, tehát nem nagyon kérdezgették, hogy miért...

A többi normálisan ment, mint ahogy ez szokott lenni. Egyetlen egy embernek volt ilyen reakciója, egész Lillafüredig tartott, még ott is. És aztán a vezetők, mikor behívtak, hogy ki milyen posztra, vagy pozícióra lenne jó, ők is mondták, hogy tudják, hogy miről van szó, de nem tudnak mit csinálni. És aztán valahogy, nem tudom, mennyi idő után megnyugodtam, de a lelkem az úgy összetört, hogy... azokra is gondoltam közben, rokonságból, nem rokonságból, akik így-úgy-amúgy megúszták a katonaságot. S ez is bosszantott. Azoknak sikerült, nekem meg nem, akinek nagyon fontos lett volna, hogy tovább folytathassam azt, ami végre pont akkoriban jött be. Ez egy hatalmas érvágás volt.

Volt valami kivételezés a seregben az Edda miatt, vagy esetleg voltak, akik pont ezért szálltak Rád?

Talán egy pici kivételezés. Papám főmérnök volt a Borsodi Szénbányáknál, s ő ismert valahonnan egy Matyasovszki nevű századost Lillafüreden, ott, ahova engem bevonultattak. Ő annyit tett meg, hogy volt egy nagyon pici szoba, egy rettentő kicsi, ahol elfért a hangszerem éppen keresztben. Be tudott menni az ember az ajtón és le tudott ülni a hangszer mellé. A szabadidőmben én a tévézés helyett, vagy más nem tudom, mit csinált-helyett, én ezt művelhettem egy-két belső, katonasági ünnepségi fellépés érdekében, vagy céljából. Tehát ennyi volt a kivételezés, egyébként minden ugyanaz volt, mint a többieknél.

Egyébként milyen hangszereken játszottál?

Volt egy Vermona orgonám, egy Le Logan mellotron volt középső sorként, s egy Korg szinti volt felül. Egy-két felvételen csörgőztem.

Hammond-od nem volt?

Sajnos Hammond-ra nem futotta a szegény, aranylemezes zenekar billentyűsének... A rádiófelvételnél és a lemezfelvételeknél használtam Hammond-ot, aztán hosszú ideig nem. A 2000-es bulin pedig Gömöry Zsolti Hammond-ján játszottam.

81-82 táján egy jelentős zenei változás állt be a zenekar életében. Ez részben köszönhető annak, hogy a sorkatonai szolgálatod miatt más hangszereléssel készültek az új dalok, részben Slamó úgy érezte, hogy új utakat akar keresni, nem a bevált recept szerint gyártani tovább a dalokat. Ezek a dalok simán átmentek a zenekari szűrőn, vagy voltak belőle komoly viták?

Két dolognak köszönhető ez a stílusváltás, amin én is meglepődtem, mikor leszereltem. Az egyik az, hogy a második lemez után új dobosunk lett, Tüsi. Neki másfajta zenei elképzelései voltak. Ez eléggé eltért az első két nagylemez hangzásától. Ezzel próbálta valamilyen módon Slamót befolyásolni. Ez volt az egyik ok. A másik ok, hogy a sok koncertezés hatására, vagy miatt, szerintem Slamó megunta a számokat és ezért akart változtatni. Hiába mondtam neki, hogy azok a nagy zenekarok, akik eljönnek Magyarországra koncertezni, vagy éppen a nagy magyar zenekaroknál, a közönség mindig azt szeretné hallani, ami a lemezen van. Tehát ez nem arról szól, hogy a zenész lejátszotta kétszázszor a Hűtlent, és már jaj de unalmas ugyanazt játszani, ami a lemezen van. Lassúból lett gyors szám, aztán még a gyors számon is változtatni egyik koncertről a másikra. De ez a változtatás akkor is meglett volna, ha Buksi marad a dobos. De én úgy érzem, hogy a katonaság ideje alatt és a dobos váltás miatt ez kétszeresen működött. Valahol megvolt nekem annak a 3., nem kiadott lemez zenei anyaga, ami aztán hál’ Istennek, el lett vetve, s készült egy másik 3. lemez anyag, ami aztán fel is lett véve.

Arra még emlékszem, hogy a Csanyikban, (Miskolcról Lillafüred felé vezető úton) volt egy KISZ tábor s ott volt egy hatalmas nagy terem. Oda mentem próbára a leszerelésem után. Csak néztem ki a fejemből, hogy ez mi a borzalom, jó helyen vagyok vajon? Ez merőben más volt, mint ami addig volt, ez nem fog bejönni, ez nem jó. Ezek nem mi vagyunk. Szerintem azzal az anyaggal soha nem lett volna az Edda olyan népszerű, nem énekelnék az emberek meg 30 évvel később is. Jó, ez olyan, hogy ki mit szeret, melyik stílus a kedvence. Ez nem az én stílusom. De ha beírod a youtube-on a keresőbe a Barta Alfonz nevet, akkor ott lesz egy olyan szám, hogy Gyerünk lúzer. Az egy szintis szám, amit körülbelül fél éve, egy éve még Svájcban csináltam, az egyik magyar barátomnak az ötletére. Azt, ha meghallgatod, akkor lehet, hogy felfedezel benne Eddás stílusokat. Ezzel azt akarom mondani, hogy volt nekünk egyszer egy ötletünk Slamóval, ami megint csak Slamónak a karaktere miatt – igen nehéz karaktere van Slamónak, nem egy egyszerű ember – meghiúsult. Én a teljes stúdiómat hazavittem a gödöllői lakásomba, zongora, minden, hogy mi együtt csinálunk egy anyagot. Ez ott állt másfél hónapig, januártól február közepéig, s utána bekattantam és azt mondtam, na jó Slamóka, akkor ennyit erről. Összecsomagoltam mindent, és visszavittem Svájcba. Ha az az anyag meglett volna, akkor szerintem biztos, hogy egyfajta folytatása lett volna annak az Edda hangzásnak, vagy időszaknak, ami a harmadik lemezig tartott.

Ebbe a próbálkozásba a közönség előtt bele is buktatok. Mennyire volt ez előfutára annak, hogy bő 1 évvel később a zenekar széthullott?

Nem, semmi köze nem volt a zenekar széthullásának ehhez a bukáshoz, bár én bukásra nem is emlékszem. De el tudom képzelni és fel is tudom tételezni. Ez a stílus teljesen más. Ha valaki megkedvel egy zenekart és bedob egy más stílust, akkor az nem az a zenekar, azt egy másikként fogjak az emberek érzékelni. Úgyhogy ezt, bár emlékezni nem emlékszem a bukásra, de biztos, hogy ezt igaznak veszem.

A széthullás oka főleg az volt, hogy szerződést soha nem láttunk, soha nem voltak tiszták az anyagi dolgok. Ha együtt mentünk Attilához, hogy hogy is van ez a dolog, akkor Attila azzal a mondattal rázott le minket, amit mindig mondott nekünk, hogy ha valakinek valami problémája van, akkor egyesével keressük fel, leülünk egy kávé mellé és megbeszéljük a problémát, de ne így négyen. Végül is nem tudtuk, hogy mi miatt bomlott meg aztán az egység, valószínűleg az anyagi rész miatt. Mindenkinek meg kellett venni a saját hangszerét, saját pénzből, de amikor az énekcuccra került a sor, akkor levonás mélynyomóra, levonás erre, levonás arra, levonás plakátra, levonás nem tudom, mire. A lemezekre rá lettek írva a szerzők, sok helyen láttuk, hogy a szerzők meg vannak keverve, nem fedi a valóságot. Attila nagyon sok helyen ott van, pedig nem volt szerzője a számoknak. Ezek a dolgok aztán megbontották az egységet. És inkább úgy az egységet, hogy négyen egységben voltunk, Attila meg úgy egyedül maradt. És arra emlékszem, hogy a júliusi egy hónapos zenekari szünet előtt arról volt szó, hogy mikor legyen ez a felbomlás. És a zenekar azt mondta, hogy augusztusban, Attila meg azt mondta, hogy december végén.

Még egyet hadd tekerjünk a törölközőn jeligére, legalábbis én ezt így fogtam fel. És mivel a zenekar azt mondta, hogy legyen augusztusban, ezért én július 1-én, svájci kimenetelemnél úgy döntöttem, hogy nem megyek vissza. Attila felhívott egyszer, július vége felé, hogy lenne egy augusztus 6-i koncert, és akkor én közöltem vele, hogy tőlem lehet ugyan, mivel én már nem megyek vissza. Itt nem arról volt szó, hogy egy zenekar jól működik és valaki leválik, hanem igen is már akkor nagyon a levegőben volt, hogy így, ilyen feltételek mellett nem mehet semmi tovább. Ha mindenki tudta volna, hogy mi van a szerződésekben, akkor szerintem nem jött volna ilyen probléma közbe, mert akkor tudjuk, hogy miről van szó. De nem az, hogy tudatlanul egyszerűen mindenki megkapja az ORI gázsiját és nem tudjuk, hogy igazán mi történik a maradékkal. Na, ez volt az oka a felbomlásnak. De ez nem csak az Eddánál volt így, sok magyar zenekarnál adódtak ilyen dolgok. Ez úgy látszik egy magyar szokás vagy betegség.

Melyik volt a kedvenc dalod?

Az összes lírai, a léleknek szólóak...

forrás:

Folytatás következik...