Az elsõ agárdi Edda táborban és a koncertek elõtti és utáni közvetlenségével azonnal levette a lábáról a rajongókat, mosolyával pedig még inkább belopta magát az Eddás lányok szívébe...

     Az Eddával 3 stúdióalbumot készített (Edda 13, Az Edda két arca – Lírák, Elveszett illúziók) és 1991 májusa és 1993 júliusa között több száz koncerten lépett fel, melyek közül a 92-es agárdi és siófoki fellépések felvételébõl született meg Az Edda két arca koncert része.
Ez alatt a 2 év alatt mindent elért, amit rockzenész elérhet Magyarországon, sõt, megjárták Amerikát is...

     Kevesebb, mint egy héttel késõbb a 3. agárdi Edda táborban egy mámorosan sikerült közönségtalálkozó után a zenekar visszavonult a szállodába, még egy szolid ünnepséget tartottak Gömöry Zsolti elõzõ nap megszületett kislánya és aznapi születésnapja tiszteletére. A zenekar tagjai egy utolsó pezsgõ után már nyugovóra tértek, mikor Kunos hajnalban felpattant motorjára és elindult kicsit kiszellõztetni a fejét. A botrányokat megakadályozandó velük lévo testõrök egyike úgy érezte, hogy utána kell mennie. Velencefürdõ és Velence között egy kanyar után Kunos éppen visszafordulni készült a teljesen kihalt úton, amikor a kanyarban feltunt a mikrobusz, amin egy elõzõ napi defekt miatt szervízgumi volt. A testõr hiába fékezett, túl gyorsan hajtott ahhoz, hogy elkerülje a katasztrófát, és elgázolta a visszaforduló Kunost.

   A temetés 1993 július 17-én volt Százhalombattán. Több ezer Edda rajongó kísérte utolsó útjára Petit. A temetõ elõtt felállítottak egy ravatalként szolgáló színpadot (közepén Kunos gyönyöru Ibanez gitárjával és a koporsóval), ahol a tömeg elbúcsúzhatott tõle. Felszólalt régi tanítója, beszédet mondott Attila és beszédet mondott a Antal atya is, aki Attila invitálására érkezett a táborba aznap délután, aminek éjszakája a tragédiával zárult.
A valódi gyászszertartás már a rajongók kizárásával, csak a család, a barátok körében zajlott, aminek végeztével a temetõ megnyitotta kapuit, hogy rajongók ezrei letehessék virágaikat, koszorúikat, méltóképpen búcsúzhassanak attól az embertõl, akinek mosolya azóta is az Eddások szívében él...