Alapi István – a „gitármágus”

1962. augusztus 2-án született Salgótarjánban. A családjában senki nem foglalkozott zenével. Ő azonban már egész kicsi kora óta nagyon erős vonzódást érzett a hangszerek, a zene iránt. Valószínűleg ez késztette nagyszüleit arra, hogy 10 éves korában karácsonyi ajándékként egy gitárt vásároljanak neki, s ezzel akarva, akaratlanul meghatározták élete további alakulását. Salgótarján önkormányzata 2008. januárjában kulturális és művészeti munkássága elismeréseként Pro Arte kitüntető címben részesítette. Vele beszélgetünk a rockzenéről, az Eddá-ról, a családról és természetesen arról, hogy lett belőle gitáros.

Azt mondta egyszer valaki, hogy anyagi szempontból nagyon „időszakos" ez a szakma.

Alapi: Ez igaz, hiszen a pénzkereset általában a nyárra korlátozódik, amikor teljes gőzzel beindulnak a bulik. Noha léteznek olyan munkák, amikor lemezekre kell gitároznom stúdiókban. A kilencvenes években még talán ezekből is meg lehetett élni, manapság szökőévben egyszer van ilyen munka. Ha pedig van, akkor is társadalmi munkában csinálom.

Nem akarok a zsebetekben turkálni, de a bevételeitek nagy részét az Eddában való zenélés teszi ki?

Alapi: Abszolút mértékben. Ismét nagyon fényesen ragyog a csillagunk, ami véleményem szerint az, „Örökség" című lemezünknek köszönhető. Aranylemez lett az album, rendkívül jól fogadta a közönség.

Úgy hallom, az Edda legendás, nagy korszakaival vetekedő mennyiségű bulit játszik manapság az együttes.

Alapi: Ez igaz, hiszen legalább ugyanannyit játszunk, mint amennyit a nyolcvanas évek végén, illetve a kilencvenes évek elején.

Beszéljünk egy kicsit a magánéletedről. Hány éves kapcsolat a Tiétek?

Alapi: 1999 nyarától vagyunk együtt Zsófival.
Úgy tudom, rögtön össze is költöztetek.
Zsófi (a felesége itt kapcsolódik be a beszélgetésbe): Egyből. Két hónapja voltunk együtt, amikor István megkérdezte, hogy ha most feltenné a kérdést, lennék-e a felesége, akkor mit válaszolnék. Mondtam neki, hogy az érzéseim annyira szikráznak, hogy igen lenne a feleletem. Rá másfél évvel történt az eljegyzés, majd 2002. február 22-én összeházasodtunk.

Mennyi a korkülönbség köztetek?

Alapi: Tizenkilenc és fél.
Zsófi: Húsz! Én mindig húszat mondok. Érdekes dátumok vannak a családban a kettes szám bűvöletében. István 1962-ben, én 1982-ben, Kinga lányunk 2002-ben született. Az esküvőnk dátuma 2002.02.22. István ráadásul augusztus 2-án látta meg a napvilágot, mindezeken túl ez a második házassága és a második gyereke.

Zsófi szülei elfogadták a kapcsolatot?

Alapi: Zsófival 15 éves korában találkoztam először. Fel sem merült bennem, hogy közöttünk még bármi lehet, hiszen ennyi idősen abnormális dolog lett volna erre gondolni. Két év múlva találkoztunk újra.
Zsófi: Másfél hónapig titokban tartottuk a kapcsolatunkat, majd mondtam anyukámnak, hogy üljön le, mert olyan dolgot szeretnék neki bejelenteni, amitől kicsit meg fog lepődni. Bejelentettem, hogy szeretem Istvánt, s elmegyek vele turnéra Erdélybe. Nagyon aranyos volt, mert nem árult el apunak, megvárta, amíg elmondom neki én. Néhány héttel később Krétára készülődtünk, amikor nem titkolóztam tovább. Apu is nagyon jó fej volt, mert azt mondta, menjél nyugodtan lányom.

Mici, a nagylányod könnyen elfogadta édesapja új társát?

Alapi: Aggódtunk, hogy féltékeny lesz, s majd mellőzöttnek érzi magát, de szerencsére nem így alakult. Az első pillanattól kezdve remekül kijöttek egymással. Attól is tartottam, hogy Kingát nem fogadja majd jól, holott imádják egymást. Kinga úgy hívja Micit, hogy „a nővérem".

Kinga muzikális?

Alapi: Bizony, már most nagy zenerajongó. Többször előfordult, hogy felkelt és kérte, nézzünk meg egy koncertet a DVD-n. Kérdeztem tőle, mit szeretne, mire gondolkodott egy picit, majd azt felelte, Totot, vagy Celine Diont. Valamelyik nap meg egy régi Barbara Streisand koncertet néztünk a tévében. Kinga ugrált a szőnyegen, énekelt, majd hajlongott, amikor tapsoltak. Aztán egyszer csak felmászott az ülőgarnitúrára, szétette a kezét, s azt mondta, végre színpadra kerültem... Nagyon édes volt! Sokszor jön velünk az Edda koncertekre. Néhányszor már a dobok mögé is beült.

Apropó, a hangszerek. Úgy hírlik, majdnem tubás lettél.

Alapi: Hát, majdnem. Amikor megkaptam az első gitárom, lelkesen, minden külső befolyásoló tényező nélkül elmentem a helyi zeneiskolába azzal az elhatározással, hogy klasszikus gitárt fogok tanulni, azonban az igazgató minden áron el akart téríteni szándékomtól, mondván, hogy a gitár egy komolytalan hangszer, miért nem tanulok inkább tubázni! Ránéztem arra a bazi nagy hangszerre és arra gondoltam, hordja ő ezt élete végéig a nyakában! Valami mondvacsinált ürüggyel kilógtam az irodából és haza futottam. Ezzel klasszikusgitárosi karrierem véget is ért.

Ezek után szerencsémre egy olyan gitárostól volt alkalmam elsajátítani az alapokat, aki bár Salgótarjánban lakott és kevesen ismerték, mégis a hangszerének legnagyobb mesterei közé tartozott. Pár év múlva a helyi zeneiskolában egy úttörő kezdeményezésként bevezették a jazzoktatást, így alkalmam volt ebben az oktatásban részt venni. Terveztem is, hogy miután leérettségizek a budapesti jazz konzervatóriumban folytatom tanulmányaimat, de idő közben az lett a tapasztalatom, hogy ott az oktatási szisztéma a legkevésbé sem felel meg az én elképzeléseimnek. Én egy eléggé öntörvényű ember voltam már akkor is, ezen kívül egyformán érdeklődtem a rock, a jazz, a fúziós műfajok iránt. Akkoriban azonban a jazztanszakon már az is szentségtörésnek számított, ha valaki például torzítós gitáron akart játszani, a rock szót pedig ki sem volt szabad ejteni. Tehát rájöttem, hogy ez nekem nem hiányzik!Akkoriban én már intenzíven zenekaroztam, és a tanulásnak kénytelen voltam a sokkal rögösebb autodidakta módját választani.

Hamar rájöttem arra is, ha vidéken maradok valószínűleg semmi nem lesz belőlem ebben a szakmában, úgyhogy miután Front nevű zenekarommal az 1983-as Ki Mit Tud? vetélkedőn dobogós helyezést értünk el, valamint másfél évet kellemes árnyékkatonaként eltöltöttem a hadseregben Budapestre költöztem. Itt első zenekarom a később Angyalbőrben címu tévésorozatból ismert Mohó Sapiens volt. Velük részt vettünk a Csillag születik tehetségkutatón, amit saját kategóriánkban megnyertünk. Itt figyelt fel rám, valamint Pethő Gábor basszusgitáros barátomra az Edda Művek feje, Pataky Attila és Gömöry Zsolt billentyűs barátom. Pár nap múlva már az Edda gitárosa voltam.

Őszintén mondom, jó rátok nézni, kiegyensúlyozott, boldog családnak tűntök.

Alapi:Mert azok is vagyunk. Remélem, hogy életünk végéig.